Furcsa egy család a Northcotesoké, és furcsa a világ, amelyben élnek. Mert ezen a helyen éjjelenként hihetetlen dolgok esnek meg, baljóslatúan hajlonganak a régi házak fölé a fák, és egy lány álmában a halállal táncol a folyó sima víztükrén, egy fiú követi, hogy vigyázza lépteit. Különös család, misztikus tragédiák, az 1800-as évek kísértethistóriáinak tejsűrű homálya.
A nyíregyházi Diomede Fuzzdirt legénysége tavaly év végén adott ki egy kislemezt, öt számmal. A Baku László (dob), Daku Sándor (basszusgitár), Iklódi Tamás (gitár, ének) alkotta trió jó úton halad, bár ez a kislemez most olyan felemásra sikerült. Mondom ezt azért, mert bár tele van nagyon jó ötletekkel, a kidolgozás még nem megfelelő, egy kis munka ráfért volna még a dalokra itt-ott.
Saját szavaikkal: “E itt a vég… Kicsit felpörögtek az események a zenekar körül ebben az évben. Játszottunk külföldön, még hozzá 4 különböző országban, túrtunk többek között az EyeHateGoddal, itthon is voltak remek bulik, és még fel is vettünk 2 új számot. Hatalmas köszönet és ríszpekt jár Gyulának, aki fél évig nyűzte Ödön basszusgitárját, Srégnek, akivel kellemeset üvöltöztünk és mörcsöltünk :). Az összes külföldi és hazai szervezőnek, akik munkájukkal segítettek minek, kiemelném Restár Milánt, aki a háttérben intézi jó néhány ügyünket! De mégis a legnagyobb köszönet az eddigi munkájáért és mindennemű segítségéért Hámori Benedeknek jár!!!! Köszi Beni, csókolunk és minden jót kívánunk Neked!!! A jövőben négyen folytatjuk tovább. Pár szóban a 2012-es tervekről:”
Zárjuk le 2011et végleg azzal, hogy a tavaly a Facebookon összegyűlt (az előző gyűjteményből kimaradt) ajánlókat összeszedjük itt a siteon is, hogy ne múljanak el nyomtalanul. Vigyázat, hosszú lesz, és ha alaposan követed a fészbukot, akkor persze repost (néhány albumlink kiegészítésével), de érdemes lehet belenézni, nagyon jó zenék rejtőznek itt, ha van időd a kibogarászásukra. Ha pedig még nem lájkoltad a Facebook lapunkat, itt az ideje!
Nem tudom, hogy az amerikai banda esetében beszélhetünk-e még a jelenről, mert semmilyen infó nem utal arra, hogy létezne a zenekar, annyi bizonyos csak, hogy 2009 körül valami szünetféle állt be a zenekar életében, így az egyetlen kiadvány, amibe beleütköztem, ez az ötszámos, 2008-as kiadvány. A gombahegyekben fürdő zene nem más, mint egy pszichedelikus utazás öt állomása, öt, darabkája, öt víziója, valahol a préri peremén, fűcsomók közt heverve. Egy autó nyitott ajtaján megcsillan a vörös Nap, mögüle dől kifelé a zene, a testek könnyűvé válnak, és egy folyékony közegbe hullanak…
A tavalyelőtt kiadott új Pozva anyag hozza a tőle elvárt formát: zajos, tele van a sejtek lázadásával, már az első szám alatt el tudom képzelni, ahogy a mikroszkóp alatt dúlnak az emberi test csatái. Ugyanakkor egy nagy szédülés a korong, utcafalak zuhannak az aszfaltra, emberünk paranoid menekülése a szürkületben, miközben minden olyan irreálisnak és szürreálisnak tűnik.
Mi szexibb, mint egy srác bendzsóval? Hát, elég sok minden. Sam Amidonban azonban mégis van valami, ami elfeledteti veled az összes előítéletedet, és szépen, halkan megeteti veled. Valami ősi erő, amelynek igen nehéz ellenállni.
bálvány helyett bárány Buliajánló Sztóner
Legutóbbi hozzászólások