Hihetetlen hírek! Ugye ismeritek Ólafur Arnalds-ot? Nem? Hát akkor sürgősen igyekezzetek bepótolni a lemaradást, mert nem tudjátok, mit vesztetek vele. Ólafur minden kétséget kizáróan az egyik legtehetségesebb zenész Izlandon, akibe egyszerűen nem tudsz nem szerelmes lenni. A jövő héten pedig egy hatalmas ajándékot küld szét nekünk, rajongóknak: egy új számot minden nap, egy hétig, október 3-ától kezdve.
A szerbiai, és azon belül is Belgrádi négyes október elsején teszi tiszteletét a főváros Trafik Klubbá avanzsált volt Szabad az Á-ban, ezért is születik javarészt ez az írás, aminek nem titkolt célja, hogy az épp ráérőseket elcsábítsa erre a nem mindennapi élményre, vagy ha mégis mindennapi valakinek, akkor meg azért. Másrészt természetesen ez az idén napvilágot látott nyolcszámos kiadvány ismertetője is, hátha kedvet kaptok hozzá, hogy ronggyá hallgassátok.
Majd’ öt évnek kellett eltelnie eddig a pillanatig: addig, hogy Sóley Stefánsdóttir, az izlandi csodalány, aki a Seabear tagjaként már keresztül-kasul bejárta a világot, és csak olykor-olykor dudorászott bele a dalokba, valami csoda folytán húszas éveinek közepén rádöbbenjen, hogy ő bizony szólóénekesként is megállja a helyét, ha arról van szó. Először jött a sokkolóan jó Theater Island című EP, majd tessék, 2011 őszére itt tartunk: saját nagylemez, turné a Sin Fang oldalán.
Hazai zenekartól ritkán hallani kiemelkedő anyagot. Vagy ami az, szimplán nem jut el a nagy nyilvánosságig. Néha még az igényes zenehallgatók is elsétálnak mellettük, aztán meg csóválják a fejüket, hogy micsoda pusztaság van nálunk az undergrond terén. Szerencsére némelyik mégis előbukkan, így van ez a tatabányai Marionette ID-vel is, aminek szeptember 12-én jelent meg Alluvion című második nagylemeze, az amerikai Fluttery Records gondozásában.
A görög fiúk – Andreas (dob), Haris (ének, gitár), Tolas (basszusgitár) – tavaly kiadták ezt a nyolcszámos, ütős, húzós anyagot, és ingyenesen letölthetővé is tették, bár megvehető a bandától a CD formátum is. Ennek nyomán került be a gyűjteményem előszobájába ez a korong, és eddig csak kóstolgattam – itt az ideje egy ismertetőnek. Szimpatikus a görög fiúk stoner zúzása (amiben helyet kap persze a doom is, no meg a klasszikus ’70-es évek is visszaköszön, de ez nem is kérdés): fülledt meleg, a sivatag pora és gázolajszag vibrál a tájat átszelő aszfaltút felett, amire az abroncsok írják a lemez dalait.
Jó kis szeptemberi hangulat tört rám, így a neten szörfözve jó harminc-negyven éves bandákat kezdtem el hallgatni. Valahogy így lyukadtam ki ehhez az amerikai bandához, a hatvanas évekből, és itt bukkantam rá egy 1997-ig kiadatlan (2002-ben más borítóval ellátva újra megélt egy kiadást), nyolc dalt tartalmazó, 1967-es koncertlemezre. Gondolom, sokan helyből vágjátok ezt a jófajta psychedelic/acid/garage rock-nak aposztrofált csapatot, akinek mégsem mond sokat a nevük, annak ajánlom figyelmébe ezt a rövid kis ismertetőt.
Mivel vészesen közelednek a hűvösebb évszakok, a hangulat is más, hidegebb zenéket kíván. Ilyen szempontból nálam Jóhann Jóhannsson az egyik favorit, az izlandi zeneszerző, aki északiaktól megszokott elborult csoda-félék segítségével ad hozzáadott értéket a világhoz. Ebben a posztban az Englabörn című zseniális lemezt szeretném promotálni nektek.
Hirtelen jött népszerűségünket meglovagolva (köszi Subba!) gyorsan összegereblyéztem egy újabb adag ajánlást, nehogy meg találjon fogalmazódni a gondolat az új látogatók fejében, hogy ez egy ritkán frissülő site. Ebben a posztban: Meniscus * Blueneck * Thot * Kuato * Hypernova * Barrows
bálvány helyett bárány Buliajánló
Legutóbbi hozzászólások