Furcsa egy család a Northcotesoké, és furcsa a világ, amelyben élnek. Mert ezen a helyen éjjelenként hihetetlen dolgok esnek meg, baljóslatúan hajlonganak a régi házak fölé a fák, és egy lány álmában a halállal táncol a folyó sima víztükrén, egy fiú követi, hogy vigyázza lépteit. Különös család, misztikus tragédiák, az 1800-as évek kísértethistóriáinak tejsűrű homálya.
A nyíregyházi Diomede Fuzzdirt legénysége tavaly év végén adott ki egy kislemezt, öt számmal. A Baku László (dob), Daku Sándor (basszusgitár), Iklódi Tamás (gitár, ének) alkotta trió jó úton halad, bár ez a kislemez most olyan felemásra sikerült. Mondom ezt azért, mert bár tele van nagyon jó ötletekkel, a kidolgozás még nem megfelelő, egy kis munka ráfért volna még a dalokra itt-ott.
Saját szavaikkal: “E itt a vég… Kicsit felpörögtek az események a zenekar körül ebben az évben. Játszottunk külföldön, még hozzá 4 különböző országban, túrtunk többek között az EyeHateGoddal, itthon is voltak remek bulik, és még fel is vettünk 2 új számot. Hatalmas köszönet és ríszpekt jár Gyulának, aki fél évig nyűzte Ödön basszusgitárját, Srégnek, akivel kellemeset üvöltöztünk és mörcsöltünk :). Az összes külföldi és hazai szervezőnek, akik munkájukkal segítettek minek, kiemelném Restár Milánt, aki a háttérben intézi jó néhány ügyünket! De mégis a legnagyobb köszönet az eddigi munkájáért és mindennemű segítségéért Hámori Benedeknek jár!!!! Köszi Beni, csókolunk és minden jót kívánunk Neked!!! A jövőben négyen folytatjuk tovább. Pár szóban a 2012-es tervekről:”
Zárjuk le 2011et végleg azzal, hogy a tavaly a Facebookon összegyűlt (az előző gyűjteményből kimaradt) ajánlókat összeszedjük itt a siteon is, hogy ne múljanak el nyomtalanul. Vigyázat, hosszú lesz, és ha alaposan követed a fészbukot, akkor persze repost (néhány albumlink kiegészítésével), de érdemes lehet belenézni, nagyon jó zenék rejtőznek itt, ha van időd a kibogarászásukra. Ha pedig még nem lájkoltad a Facebook lapunkat, itt az ideje!
Nem tudom, hogy az amerikai banda esetében beszélhetünk-e még a jelenről, mert semmilyen infó nem utal arra, hogy létezne a zenekar, annyi bizonyos csak, hogy 2009 körül valami szünetféle állt be a zenekar életében, így az egyetlen kiadvány, amibe beleütköztem, ez az ötszámos, 2008-as kiadvány. A gombahegyekben fürdő zene nem más, mint egy pszichedelikus utazás öt állomása, öt, darabkája, öt víziója, valahol a préri peremén, fűcsomók közt heverve. Egy autó nyitott ajtaján megcsillan a vörös Nap, mögüle dől kifelé a zene, a testek könnyűvé válnak, és egy folyékony közegbe hullanak…
A tavalyelőtt kiadott új Pozva anyag hozza a tőle elvárt formát: zajos, tele van a sejtek lázadásával, már az első szám alatt el tudom képzelni, ahogy a mikroszkóp alatt dúlnak az emberi test csatái. Ugyanakkor egy nagy szédülés a korong, utcafalak zuhannak az aszfaltra, emberünk paranoid menekülése a szürkületben, miközben minden olyan irreálisnak és szürreálisnak tűnik.
bálvány helyett bárány Buliajánló
Legutóbbi hozzászólások