Music is our blanket

Bár a gazdasági válság alól a koncertszervezők sem tudták kivonni magukat, most végre ismét optimistán nyilatkozhatunk: itt vannak megint, megújulva, frissebben, mint valaha. Zene pedig készülhet konyhában is: egy adag bátorsággal, két kanál elhivatottsággal elkészítve alakulhatott meg egy reményt adó, szimpatikus csapat, a Soundkitchen.

Valami történik Budapesten: mintha néhány éves apátiából térne magához a város, és az ember ki sem mehet az utcára úgy, hogy ne találkozna lenyűgöző és pozitív elképzelésekkel. A legszembetűnőbb mindez talán a zenei életben: egy ideje olyan zenekarok, olyan hírességek látogatnak hozzánk, aprócska és immár füstmentes klubjainkba, akik annak idején csak egy-egy fesztiválra néztek be. A budapesti koncertek kínálata természetesen még nem veszi fel a versenyt más európai városokéval, de végre van valami kezdeményezés, valami mozgás és szándék, néhány bizonyíték arra, hogy ami elindult, jó irányba halad. Ennek a küzdelemnek egyik zászlóvivője a Soundkitchen, egy koncertszervező kollektíva, melynek nevével egy ideje úton-útfélen találkozunk.

A Soundkitchen ötlete az első koncert megszervezése után formálódott meg: „a Pohoda tragédia után, amikor is egy vihar miatt összedőlt egy sátor, meghaltak emberek, és elmaradt a várva várt Lamb-koncert, elkezdtünk külföldre járni utánuk. Egy idő után gyakorlatilag viccelődésként merült fel, hogy most már jöjjön a Lamb Budapestre, ne mi menjünk már mindig utánunk. Írtunk egy rajongói levelet, és azt válaszolták, hogy nagyon szívesen jönnének. Innen már nem volt visszaút. Semmilyen pénzügyi segítség nem volt mögöttünk, tehát kötelező volt a teltház. Fogalmunk nem volt róla, hogyan fogjuk elterjeszteni a koncert hírét, így elkezdtük a Facebookon. Mi lepődtünk meg a legjobban, hogy mekkora felfordulás lett körülöttünk néhány hét alatt, és hogy ömlöttek a buzdító, lelkesítő, hálás üzenetek felénk.” – meséli Mender Szilvia, a Soundkitchen egyik tagja a kezdetekről. Bár a Soundkitchen három szervezőjéből ketten már régóta a rendezvényszervezésben dolgoztak, más hátterük nem is volt. Persze akkor még nem voltak hosszú távú terveik, csupán a Lamb-koncert „túlélése”.

De ennek sikere után nem volt megállás: ezzel a lendülettel tovább is gondolták a dolgot, így jött létre a Soundkitchen, olyan koncertek megszervezését tűzve ki célul, amelyek valamilyen hiányt pótolnak majd itthon. „Sound, mert minden zajban benne van a gyönyörködtető zene lehetősége és kitchen, mert barátok vagyunk, alulról indultunk, a tűzhely mellől.”- mondja Szilvi. És a Soundkitchen valóban a barátod, aki meghallgatja, kiket szeretnél Magyarországon élőben látni és (ha megvalósítható) teljesíti is kéréseidet. Mert a lehetőségek tényleg végtelenek, csak meg kell őket ragadni: boldoggá tesz, hogy végre van egy csapat, aki ezt meg is teszi. Bizonyítja ezt az általuk nem régiben szervezett dEUS és Zola Jesus koncert, valamint a rengeteg, jobbnál jobb ötlet a jövőre nézve.

A kezük pedig mindenben benne van: Music Is My Blanket névvel folyamatosan készítik rádióműsoraikat a Stockholm Syndrome Radio-ban és a Nestonon, a következő, nagyobb szabású projektig pedig már csak május végéig kell várni. Május 31-én jön ugyanis a From Iceland With Love című koncert az A38-on, két fiatal és zseniális izlandi fellépővel, Sóley-jel és Sin Fanggel (mindkettőjükről írtunk már hosszasabban is), ehhez kapcsolódóan pedig május 26-án egy izlandi napot fognak tartani, filmvetítésekkel, beszélgetésekkel, zenével.

„Jó volna, ha nem kellene állandóan a pénzügyi részével foglalkozni, persze ehhez szponzorokat kell találni, ami nem egyszerű manapság. Tapasztalatról három koncert után még nem beszélhetünk, de az biztos, hogy a nyelvet már jobban értjük. Minden koncert után készül a tanulságlista. Szerintem ez még évekig így fog menni.” – mondja Szilvi, amikor az eddigi tanulságokról és a jövőről kérdezem. „Nincsenek hosszú távú terveink. Pénzügyileg az a fontos, hogy fennmaradjunk, zeneileg pedig, hogy ne engedjünk. Ami a cél, hogy legyen egy olyan közönség, akik bíznak bennünk, és hajlandók akár ismeretlenebb előadókra is eljönni, ha a Soundkitchen hozza őket. Amúgy meg csak jó koncerteket akarunk Budapestre, ennyi az egész.”

– a Soundkitchen honlapja: http://soundkitchen.hu/

– Facebookon:  http://www.facebook.com/soundkitchen.budapest

 

/Eredetileg megjelent a Jurátus XVI. évfolyam 74. számában 2012. május 9-én./

2 comments for “Music is our blanket

  1. nyomorek
    May 2, 2012 at 6:06 pm

    egy kicsit visszás már, hogy minden fronton a soundkitchen seggét nyalják

    • Glósóli
      May 2, 2012 at 8:29 pm

      Amíg ennyire kevesen vannak azok, akik hasonló színvonalon hasonló dolgokat csinálnak Magyarországon, szerintem minden okunk megvan rá. Bár szerintem ez nem annyira seggnyalás, mint inkább népszerűsítés. Aki Erlend Loeról ír, sem Erlend Loe seggét nyalja, inkább csak népszerűsíti őt. Mert érdemes.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *