Új hajó a láthatáron – néhány szó az új Musicformessier korongról

„Ez egy film, ami nem létezik.
A lélegzés határán kezdődik minden, ahogyan belefolyunk az álom édes hangjaiba – a felszínen még lüktet a város zaja, a sugárút ereken autók szabdalják a teret, de az elme egyre tompábban veszi ezeket a jeleket, és egy finom elrugaszkodással az exoszféra felé veszi az irányt. Minden folyékonnyá válik, a csillagok fényei hangokká görbülnek, ahogyan elhagyunk időt és teret – a test megszűnik, az ősidők óta hordott emlékezet feltör, gejzírjei elképzelhetetlen színeket varázsolnak elénk…”

coverA szeptember 28-án napvilágot látott új Musicformessier anyagot már annyira sem nevezném simán post rocknak, mint az elődjeit. Úgy érzem, hogy az egyre több space rock hatás mellett már az ambient felé is el-elkalandozó hangszerelés egy új perspektívát nyit az eddig is nehezen behatárolható zenei hovatartozásban. De nincs is a kísérletezéssel semmi gond – ettől tud megújulni, érdekessé válni minden következő kiadvány.  A masterelést Varga Péter végezte, jól is szól minden, ahogy kell! Persze mástól is különleges ez a kiadvány:  úgymond „kollaborációs” anyag a Cousin Silas művésznevű angol ambient művésszel (szóval az ambient innen). A korongon a My Nebula és az Invisible Aliens az, amit csak Musicformessier hozott tető alá, a Reflections in Time pedig csak Cousin Silas műve – a többi közös szerzemény.

Nem tudom, hogy álljak neki annak, amit most le akarok írni – igazán nincs könnyű helyzetem, ha szavakba akarom önteni ezt a kilenc dalt. Ha valaha láttatok tiszta vizű, kavicsokon és homokos mederben futó patakot, ami egyszerűen elvarázsolta a képzeleteteket, hát az hasonlít erre. A szomorúság egyaránt része a hangoknak, ahogyan a nyugalom is; ugyanakkor jelen van az elmúlás köde és az öröklét szimbolikája is – ha szabad ezt így kifejezni.

„Installáció az Idő kerekén. Meggörbült téridom.”

Fátyol lebeg szinte minden dal felett, egyszerű, könnyű anyagból, egyszerű, könnyű hangszerelés lebegteti, olyan, ami el tud vinni erre is, arra is. Depresszió, melankólia, őszi levelek tusája…félelem, magány, flusztrációk. Reflektálás. Reflektálás az életre, a lassúnak tűnő folyamra, ami mégis egyre sodor magával.
Zeneileg egy újabb „csúcsponthoz” jutott el a project, nemcsak egy újabb koronghoz. Vizuális látvánnyal párosulva még őrjítőbb, még lélekbemarkolóbb lehet(ne), még jobban felforgathatna a belsőben mindent, a megálmodott káosz, ős-szimbolizmus, láng, metafóra, rébusz. Kifinomult hangorkánok rezegnek mindenfelé, megbolydult emlékek, tűnő parázs-lángocskák villannak fel minden egyes darabban.  A lélegzet látható részecskékké válik, az érzések atomjaikra bomlanak, majd egyetlen hangképpé sűrűsödnek.
Szilánkok törnek utat maguknak a lélek szövetén keresztül, az érzésekre jelerősítőt aggatnak idegen kezek – mindezek képpé sűrűsödnek, jelenné és jövővé válnak, forognak, pörögnek, kavarognak ezernyi színben, hangulatban.
Nyitott kapukat döngető hangok ezek, mind érzékeny befogadóra vár.
Mind egy-egy nyitott lélek-mélységre hangolva akar kiröppeni a mélyre vájt barázdákból.
Árnyak, árnyalatok, zúgó folyók.
Csillagutak.
Hallgassatok a csendbe, hallgassatok a bensőtökbe.

„A vándor visszatér, de csak a pusztaságot találja.
Neutron-csillagok tarkítják az égboltot. Elhagyottan lebegő űrállomások, hajóroncsok sugároznak elfeledett nyelveken elfeledett üzeneteket…„

http://musicformessier.bandcamp.com/album/leaving-the-i-s-s

sly

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *