Kitérő sorsok

Mai ajánlómban ismét eltérek a post-rock közegtől, és néhány olyan lemezt szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, ami kicsit másabb, és ahogy már korábban is írtam, úgymond kitekint ebből a zenei világból, még ha esetleg egyes elemei fel is bukkannak benne.

Az első ilyen banda az amerikai CHARTS AND MAPS – Dan Melancon (dob), Jay Watford (gitár), Jemayel Khawaja (basszusgitár), John Taylor (gitár), Mike Allison (szaxofon, billentyűs hangszerek, ének) – még 2009-ben kezdte rövid pályafutását, két rövid kis EP (2008 Trouble at the Old Mill és az Enemies of C. Frias) után 2011-ben adták ki első és egyben utolsó lemezüket. Zenéjükben sok minden ötvöződik: a progresszív jegyek, a math-rock hangulatai és legfőbbképpen a jazz. Már-már az avantgárd hatásaival összekacsintó zenéjük bármilyen művészfilm hangulati eleme lehetne. Aki szereti a kissé elvont zenéket, azoknak ajánlom a figyelmébe ezt a zenekart és munkásságukat.

Az Új-Zélandi RHIAN SHEEHAN tulajdonképp egy komponista. A zenei világa inkább közelebb áll a modern komolyzenéhez, vagy, hogy úgy mondjam a neoklasszikushoz – viszont hangulati elemeit akár post-rock zenéhez is lehetne társítani (ahogyan erre volt példa). Rhian mellett 11 zenész, valamint az Orchestra Wellington húros szekciója vett részt az élő felvételeknél, ugyanis ez az idén kijött lemez egy 2010 júniusi és egy 2013 novemberi koncert felvételeiből áll össze, amit a Wellingtoni Opera Házban rögzítettek. Aki egy kicsit is szereti a nyugodtabb, befelé fordulósabb zenéket, vagy szereti a kortárs zeneszerzők (mint Ludovico Einaudi pl.) munkáit, azoknak javaslom a lemez meghallgatását.

Az angol DELTA SLEEP – Blake Mostyn (dob), Dave Jackson (basszusgitár), Devin Yuceil (ének, gitár), Glen Hodgson (gitár) – zenéjéről először valamiért a francia Charaz neve ugrott be egy pillanatra, persze semmi hasonlóság nincs a két banda közt. A post-hardcore/math-rock elegyet játszó, de indie és post-rock jegyeket is felhasználó együttes második anyaga dinamikus, ütős lett, jó kis témavariánsokat sorakoztatnak fel, és tolnak végig. Érdekes hangulatvilág, ami mondjuk nem áll messze jó pár már ismert bandától, mégis valahogy kicsit kilógnak a sorból. Hallgassatok bele!

A mai utolsó lemezajánlóm az orosz APRIL RAIN tavaly novemberi anyaga (bár az első lemezt még szóló projektként készült, és Ukrajnai megjelöléssel, kicsit összekavarodtak azóta az adatok mind a helyet, mind a résztvevőket illetően). A zene szintén a neoklasszikus jegyeket mutat fel, minimális ambient és post-rock hangulati elemekkel, szinte valóban hallgatva a nevére, és megidézve az áprilisi esőt. Érdekes, szintén befelé fordulós zene ez, néhány zongora-harmóniára, és arra ösztönözve, hogy járjuk be belső zugainkat. Gyönyörű melankóliával varázsol a zene szerzője, ajánlom a figyelmetekbe ezt a korongot is.

Jó hallgatást!

sly

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *