Tűnődő napok

Pénteki ajánlómban lesz szó post-rockról, ambientről, zajos, kísérleti „noise post-jazz” muzsikáról, némi post-metal hangulatról. Merüljetek alá a hangok folyamában.

Az amerikai THE END OF THE OCEAN – Bryan Yost (basszusgitár), Joshua Qualls (gitár), Kevin Shannon (gitár), Tara Yost (billentyűk), Trish Chrisholm (gitár), Wes Jackson (dob) – 2014-ben adott ki egy egyszámos singlet (Funnel Blanket), most mégsem ezt mutatnám meg nektek, hanem a még 2012-ben napvilágot látott négyszámos kislemezüket. A cinematic soundscape és post-rock elemeket remekül ötvöző csapat zenéje atomjaira bontja mindazokat az érzéseket, amelyeket magukban hordoznak az előadók, és ebből gyúrják össze álomvilág-szerű hangulataikat. Mindenképpen érdemes belehallgatni a zenéjükbe!

A lengyel SPOIWO – Krzysztof Sarnek (dob), Krzysztof Zaczynski (szintetizátor), Simona Jambor (szintetizátor), Pawel Bereszczynski (basszusgitár), Piotr Gierzynski (gitár) – zenekar idén márciusban adta ki első, hétszámos anyagát. A lemez dalaiban ötvöződik az ambient és a post-rock világa, a lélek galaxisainak mélységeit kutatva, fürkészve. Mint egy űrhajós, aki a végtelenben saját magát fedezi fel, veszi észre – mégsem magába roskadva, hanem valami újat tanulva. Igazán remek, kissé már filmzene-szerű hangulat árad a dalok némelyikéből, érdemes elindítani a lejátszóban.

Az amerikai GLASIR trió – Austin, Conner, Nate – májusban jelentkezett harmadik anyagával, a post-rock/post-metal stílusokat ötvöző Unborn cíművel. Zenéjük egy kissé melankolikus, de ugyanakkor tele van energiával, mintha a világ végén állna az ember, egyedül, utolsó élő tagjaként egy kolóniának, és közben feszülten figyelné a vörös homokot felkavaró porvihart, ami egyre közelít hozzá. Jól összerakott dallamok zúgnak, morajlanak fel, és törnek ki korlátaik közül. Érdekes kislemez, figyelemre méltó zenekar – hallgassatok bele.

Az ausztráliai FORENZICS – Dirk Kruithof (gitár, basszusgitár), Joe Cummins (trombita, elektronika), John Wilton (dob), Matthew Syres (gitár, effektek) – idén megjelent albuma tulajdonképpen még egy 2012-ben egy nap alatt rögzített élő felvétel, amit anélkül vettek fel, hogy szerkesztették volna – szóval jelentősen improvizatív a dolog. A kísérletezésben jeles, zajos, kissé kaotikusnak tűnő, „noise post-jazz” zenekar a kedvenceim közé tartozik elvontsága miatt. Mintha egy avantgard/szürrealista, hol fekete-fehér, hol színes film kockái közé keveredne a hallgató.

Jó hallgatást!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *