Képzelt Város – Kokomo – Our Ceasing Voice @Tündérgyár, 2011.04.17

Annyira nem tűnnek nagy névnek ezek a külföldi vendégek, talán ezzel magyarázható, hogy kevésbé találtam ismerőst a közönség soraiban, aztán hogy amúgy meglepően zsúfolt volt a nézőtér a kezdéskor, azt utólag azzal tudnám magyarázni, ha találgatásokba akarnék bocsátkozni, hogy a legtöbbjük inkább a Képzelt Város rajongóbázisát alkotta. Mert hogy ennek az estének ők voltak a főszereplői, az nehezen vitatható. Mutatja ezt az is, hogy ritkán szokott a közönség az előzenekartól ráadást követelni, most mégis ez történt, utána viszont az érdeklődés látványosan alábbhagyott, inkább csak úgy ottmaradtak az emberek a teremben, ha már kifizették a jegyet. Szó se róla, nagyon magasra tette a lécet a Képzelt Város ezzel a kezdéssel, amit aztán sajnos csak leverni sikerült, bár nem feltétlen a bandák hibájából. Egyébként népszerűségük abszolút megérdemelt: túlzás nélkül világszínvonalú koncertet adtak, alig hittem a fülemnek, mennyire a helyén volt a zenéjükben minden, ami képes pluszt adni a megszokott postrock felálláshoz, a határozott, telt zongorakíséret, a lágy cselló, a kellemes hangfekvésű, pontos vokál – bár azért a tökéletesség élményétől még elválasztott néhány lépés. Mint például hogy a cselló szinte minden számban magára vállalta a dallamvezetést (ha éppen ének nem volt), na nem mintha Barta Gyöngyi nem bírkózott volna meg a feladattal, csak ez kissé a változatosság rovására ment, szívesebben hallottam volna néha a gitárt vagy a zongorát az előtérben – mint ahogy aztán a ráadásként eljátszott remek dalban erre már akadt is szép példa, csak akkor egy kicsit már késő volt. A profin megkomponált dalokból kissé hiányoltam az igazi innovációt, ami azért alkalmanként jelen volt, de sajnos csak futó pillanatokra. A dalszövegek többnyire afféle elvarázsolt-alternatív vonalon mozognak, aminél szintén el bírnék képzelni erősebbet, bár kétségtelenül az este leghangulatosabb pillanata volt, amikor a Papírhajó első sorai alatt (”Pilóta lettem, a gépem felhők fölé száll, ha jól dobom”) a közönség soraiból valaki – beépített ember vajon, vagy spontán alakult így, nem tudom – papírrepülőket dobált a színpadra. De mindezen hiányosságok ellenére tényleg az lett a koncert vége, hogy már az én személyem is a rajongótábort gyarapítja.
Ami a hangosítást illeti, az nagyjából a Képzelt Város alatt még rendben volt, de a tetőpontokra már ott is enyhén zavaróvá vált a kásásodás.

Aztán amikor fellépett a színpadra a Kokomo négy gitárral, mondtam is magamban, hogy ennek nem lesz jó vége, és sajnos tényleg nem lett. Amikor még csínján bántak a torzítással, akkor érezhető volt ennek a felállásnak a magával ragadó dinamikája, de aztán amikor ezekre a szépen összerakott hangszőnyegekre építeni kellett volna, az inkább hangzott úgy, mintha egy platónyi sódert szórtak volna rá. Ennek a kakofóniának nem feltétlen a gitárok torzítása volt az oka, valahogy nagyon tönkretette az egész hátralévő hangzást a cinek fülrepesztő zajongása – sajnos az efféléhez kevésbé értek, de biztos meg lehetne oldani szebben is. Sajnos ilyenkor inkább menekülni támadt kedvem, pedig a sistergésen néha fájdalmasan átsejlett, hogy amúgy nagyon figyelemreméltó témák rejlenének ott valahol, ha hallatszódnának. Aztán lehet, hogy nem is igazán létezik olyan, az ő ismertségi szintjüknek megfelelő koncertterem, ahol egy ilyen tömény hangzást jól vissza lehet adni, pedig amúgy nem lennének ők rosszak, csak tán érdemes lehetne kissé áthangszerelni a dalokat az élő fellépésekre.
Végül eljött az Our Ceasing Voice ideje. Kíváncsi voltam rá nagyon, hogy sikerül az ő zenéjüket előadniuk: azalbumokon sok a viszonylag eseménytelen, ambient rész, ami hangulatos ugyan, de nekem sajnos általában nem nagyon van türelmem ehhez (ami tudom, az én hiányosságom). Biztos voltam azonban abban, hogy élőben ez majd jobban átjön, ha sikerül ezekben a hangulatokban feloldódni – aztán hogy nem így történt, arról nem igazán az együttes tehet, bár a fülbemászóbb számaikat sajnálatosan mellőzték, de ettől még nem lettek volna unalmasak. Ellenben egyrészt a hangosítás esett szét ekkorra már gyalázatosan – a sampler megrecsegtette-pattogtatta a hangládát, a harmóniák pedig összemosódtak -, de ez volt a kisebbik baj, ami sokkal jobban zavart, az az, hogy a közönség soraiban rengetegen gondolták úgy, hogy ezek az ambient részek azért vannak, hogy legyen mit túlkiabálni beszélgetés közben. Komolyan megdöbbentő fokú tiszteletlenség vett körül, kocsmában nincs ekkora hangzavar, mint ott a nézőtéren, pedig hát a második-harmadik sorban álltam, nem ám hátul. Igaz, hogy zavartalan ordibáló trécselésben egy külföldi társaság vitte a prímet, de honfitársaink is hozzátették azért a magukét: a következő szám felkonferálása alatt bekiabált “Osszián!” volt mindennek a legalja, amikor is bizonyossággá vált, hogy túl olcsó volt ez a 800 forintos belépő. Szerencsére a koncert végére már csak azok maradtak, akiket tényleg az érdekelt, ami a színpadon történik, így egy kivételesen jól sikerült ráadásszám, a tényleges rajongók lelkes ovációja és az együttes tagjainak őszintén hálás, látható öröme és megilletődöttsége végül megmentette az estét attól, hogy csak a negatívumokra emlékezzek.

 

Post navigation

2 comments for “Képzelt Város – Kokomo – Our Ceasing Voice @Tündérgyár, 2011.04.17

  1. A.Turner
    June 13, 2011 at 10:46 pm

    Nekem összességében tetszett a koncert. A Képzelt Várost itt láttam először, hallani persze már korábban is hallottam őket, de ez volt az első alkalom számomra hogy színpadon is megtapasztaljam a tehetségüket. Kifejezetten jók voltak. A Kokomo koncertje számomra is az élvezhetetlenség határát súrolta. Nagyon rossz (és szerintem túl hangos) volt a hangzás. Nekem nem nagyon sikerült a zajmasszából kivennem hogy amúgy milyen lenne a zene maga. Az Our Ceasing Voice viszont engem megvett. Sikerült magába szippantaniuk ezzel a nyugis, elszállós, kissé ambient-szerű zenéjükkel.
    Amit a szerző kiemelt – nevezetesen hogy sokan végig pofázták a bulit -, az nekem is b**ta a csőrömet. Nem értem hogy egy ilyen zenét miért kell azzal tönkretenni hogy vihorásznak és csacsognak folyamatosan? (ez már tavaly a Mono koncertje alatt is nagyon idegesített) Ha vkit nem érdekel és beszélgetni akar menjen ki az előtérbe és ott tegye, nem más szórakozásába rondítson bele!
    Én elsősorban az OCV miatt mentem el, és nekem tetszett is a koncertjük, szóval ezt a nevetségesen kevés pénzt amit a beugróra elkértek bőven megérte kifizetni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *