A post-rock hazai képviselői – interjú a Rosa Parks zenekarral

A győri Rosa Parks idén fogja ünnepelni a négyéves fennállását, és ezt még úgy látszik tavaly év végén el is kezdték a decemberben ingyenesen letölthetővé tett (lásd a linket lejjebb) „Black Is the Color of Bondage, Blue Is the Past” című, ötszámos első albumukkal, ami a tervek szerint év elején megjelenik CD-n is, 100 példányban. Eddig kétszer vonultak stúdióba, az első, 2009-es demó kiadatlan maradt, míg 2010 év elején jött ki a második demó, amiről itt, a stonerrock.hu hasábjain is olvashattatok. Azóta eltelt egy kis idő, erről, az új lemezről, kicsit a régmúltról, és az új tervekről fogom most faggatni a csapat bőgősét, Flo-t.

SR-Hejho! Kezdjük az elején azzal, hogy mesélsz egy kicsit, hogy is kezdődött ez az egész Rosa Parks sztori, hogy találtatok egymásra… Ugye nem mindenki ismer benneteket még kis hazánkban, meg egy kis sztorizás azért jól is jön
RP-Kicsit ledöbbentem ezen a négyéves évfordulón, de valóban így van. 2007 nyarán kezdtünk el együtt zenélni egy lakótelepi garázsban. Azt tudni kell, hogy négyen egy suliba jártunk, sokat fociztunk együtt, haha. A többiek (ők osztálytársak voltak) már előzőleg gyakorolgattak együtt, így azért pár akkordot már mindannyian tudtunk ahhoz, hogy megpróbáljunk néhány feldolgozást. Túl néhány sikeres és nem annyira sikeres fellépésen a környéken, elkezdtünk mélyebben elmerülni ebben az egész zenekarosdiban. Nagy lelkesen álltunk neki a saját számok írásának, kitaláltuk, hogy Rosa Parks-ról nevezzük el a zenekart, majd lassan elhagytuk a mikrofont, a setlistből pedig lépésenként kikerültek az Interpol, Pixies feldolgozások. Talán 2008 őszén volt az első teljesen instrumentális koncertünk Győrben, a Pozva és a mID társaságában. Annyira bénák voltunk, hogy mindenkitől illedelmesen engedélyt kértünk a fellépésre, csak a szervezőtől nem (nem tudtuk, hogy van, haha). Így aztán elég vicces szitu volt, amikor odajött a szervező, hogy akkor most mi kik vagyunk és miért pakolgatunk a színpadon. Az a buli nagyon nagy lökést adott nekünk, és sokkal körültekintőbbek lettünk a szervezőket illetően, haha. Hát valahogy így kezdődött.

SR-Ha jól emlékszem, a Staffraenn Hákon koncert előtt toltatok először egy olyan dalt, ami már az új album anyagát is tükrözte, pedig szinte még csak alig jött ki a második demó akkor CD-n. Hogy jött ez a kísérletezős kedv, az, hogy a post rockot elkezdtétek vegyíteni más zenei elemekkel is? Honnan jöttek a hatások?
RP- Alapvetően mind a négyen más-más zenei gyökerekkel kezdtünk együtt zenélni, a kezdetekkor pedig valamilyen oknál fogva igyekeztünk “megfelelni” a vegytiszta post rock műfaji sajátosságainak. Az elején nagyon tetszett, hogy hosszúak a számok, hosszúak a témák, aztán valahogy egyáltalán nem tudatosan elkezdtük végre azokat az elemeket is megpróbálni vegyíteni, amik eddig háttérbe voltak szorítva. Persze ehhez kellett az is, hogy megismertünk sok új barátot, zenekart, zenét, amik mind-mind hatással volt ránk. Ráadásul ezek a zenekarok egytől egyig valamiért különlegesnek számítanak számunkra. Tehát röviden az lett volna a válasz, hogy mindenkire más volt nagyobb hatással.

SR-Mesélnél egy kicsit az új anyag rögzítésének körülményeiről? Hol vettétek fel, hogy éreztétek magatokat?
RP-Egy ajánlás után (Suicide Pride) jutottunk el Bándra, Pallagi Attilához, akivel sikerült viszonylag hamar egy közös hétvégét bevésni a naptárba. Elmentünk pénteken, vasárnap estére végeztünk is, tehát 3 napba sűrítettünk mindent, mankókat, dobot, többi hangszert. Attiláéknál egyébként kaptunk szállást is, minden a mi kényelmünket szolgálta. Aki fél a macskáktól, maradjon azért távol, minket (legalább) 7 óriás fogadott, haha. Jó móka volt, én személy szerint sajnáltam, hogy csak ennyit voltunk ott és ennyit rögzítettünk, de abban maradtunk, bármikor szívesen visszamennénk. A keverés már lassabb folyamat volt, kb egy hónappal később lett kész, köszönhetően a távolságnak, hiszen sem Attila, sem mi nem tudtunk minden nap foglalkozni az anyaggal.

SR-Az új anyag öt szám ugyan, de ezzel az öt dallal egy teljesen más irányba indultatok, más húrokat is megpengettetek. Elég rövid idő telt el az utolsó demó és a lemez megjelenése között, hogy érzed, mennyire lett kerek az egész, mennyire vagy elégedett a dalok letisztultságával? Melyik szerinted a legjobb nóta a korongon?
RP- Egymás mellé rakva a kettőt, nekem az a véleményem, hogy ez az 5 szám már messze kiforrottabb és összetettebb, mint korábban bármilyen felvételünk. Ebben nagy szerepe van ismét Attilának, a jó keverésnek. Bemutatkozó anyagnak mindenképpen alkalmas arra, hogy elküldhessük ide-oda, büszkén kitegyük a netre, letöltő robotokkal támadjuk a mediafire-t, haha.. Személyes kedvenc egyébként mindegyik valamiért, de ha egyet kellene választani, a Stay Punk!Stay Prog!-ra voksolnék. Önmagában a címe miatt is, meg úgy az egész, amit mi ehhez a számhoz köthetünk.

SR-Eltelt három év, mióta megalakult a zenekar, ez alatt az idő alatt rengeteg koncerten estetek túl, nem kisebb nevekkel, mint az említett izlandi Stafraenn Hákon, a svéd Kongh, az ausztrál Heirs vagy az angol Khuda, akikkel már többször is sikerült fellépnetek, mint ahogy a szerb Ana Never társaságában is. Akad valamilyen kiemelkedő élményetek ezekkel a bandákkal kapcsolatban?
RP- Az összes az volt, hiszen 3 éve még azért is kuncsorognunk kellett, hogy egy teljesen amatőr bandákból álló győri “minifesztiválon” megmutathassuk magunkat 20 embernek. Ezek az első koncertek ennek ellenére ugyanannyira fontosak nekünk, bár tény, hogy Khuda-Tom angol arisztokrata alakjához kevés győri ex-zenész hasonlítható, haha. Nagyon szeretjük az Ana Nevert, velük katartikus élmény volt, ahogy Goran másik zenekarával is (Wooden Ambulance). A Khuda duójának mentalitása nagyon szimpatikus, ráadásul ennyire előzékeny és segítőkész szigetlakókkal még nem találkoztunk. Igazából minden zenekarhoz tudnánk valami nagyon pozitív emléket kötni, hiszen nekünk minden fellépés előttük élményszámba ment.

SR-Milyen különbséget látsz a magyar és a külhoni koncertek között, gondolok itt arra, hogy a közönség mennyire aktív vagy passzív a koncertek és a bandák iránt. Mert a személyes tapasztalataim eléggé elkeserítőek idehaza, és azt is el lehet mondani, hogy kb. 2000 óta érezhetően elkezdett az undergroundban ez a hullámvölgy folyamatosan megmaradni, felbukkanni.
RP- Túl nagy összehasonlítási alapunk azért még nincs, de a pár külföldi fellépés alapján (nem számítva a szerb bulikat) nagy különbséget nem látok. Az azért néha szembetűnő volt, hogy többen kíváncsiak egy ismeretlen győri bandára, mint az első hazai koncertjeink (Győr, Rómer) alkalmával. Jó, ez azóta változott, de nagy élmény volt például Szerdahelyen 30 embernek játszani, akik kitartottak a buli végéig, hogy megnézzenek minket, ezzel szemben Győrben egy 50-60 fős bulin utolsónak játszani nem a leghálásabb. Tisztelet a kivételnek, akik egyre többen vannak, és most nem csak a mi koncertjeinkről beszélek. Győrben például van pár lány és srác, akik szinte minden bulin feltűnnek, és igazán nyitottak a különböző stílusokra. Régen itt csak a (mai szemmel nézve és finoman szólva is kétes értékű) Auróra ment, azért ez mindenképpen pozitív változás, haha.. Szerbiára visszatérve: ott tapasztaltuk eddig mindig a legnagyobb érdeklődést!

SR-Hogy álltok a 100 példányos CD munkálataival? Mit lehet konkrétan tudni róla? Ki tervezi a borítót? Lesz rajta valamiféle bónusz, és azért ilyen limitált a kiadvány, vagy csak egyszerűen manapság már nem érdemes nagy példányszámban gondolkodni? Valamiért az a gyanúm, hogy ez utóbbi győz…
RP- Aki akarja, letöltheti az egészet a netről, ez a 100 darab csak azért készül, hogy kézzelfogható kivitelben is legyen nálunk koncerten, vagy akik szeretnének támogatni, minimális áron tudjanak vásárolni egyet-egyet belőle. A borítót közösen terveztük, már csak a nyomdai munkák vannak hátra, remélhetőleg hamarosan elkészül. Nincs bónusz sem, se rejtett szaxofon-szóló. Kiadó nélkül nem tudunk önerőből 100-nál többet nyomni, kell a pénz a benzinre, haha:) Viszont ha kiadónak küldenénk el, le kéne szedni a netről, amit nem akarunk ennél a lemeznél. Annak örülnénk, ha tényleg mindenkihez eljutna.

SR-Milyen terveitek vannak az idei évet tekintve? Gondolom mentek ezerrel koncertezni mindenfelé!
RP- Szeretnénk egy split-et a szerb Ana Never-rel, néhány közös koncertet velük egy rövid turné erejéig otthon és Szerbiában, ősszel egy hosszabb koncertsorozatot, valamint pár új számot rögzíteni. És persze: koncert, koncert és koncert, bárhová nagyon szívesen és örömmel megyünk.

SR-Mikor és hol láthat benneteket a közönség az elkövetkező hónapokban?
RP- Legközelebb február 5-én Ausztriában, aztán 24-én a Tündérgyárban egy görög társulattal (Brotherhood of Sleep), majd március 3. Pozsony, március 4. Győr, március 19. Ajka. És majd még alakul.

SR-Mit üzennél az olvasóknak?
RP- Elsősorban neked üzenném, hogy köszönjük a sok segítséget, ezt az interjút is, a támogatást és mindent!

SR-Köszönöm az interjút, további jó munkát kívánok nektek!
RP-Mi köszönjük!

web: www.myspace.com/rosaprks
ingyenes letöltés: http://www.mediafire.com/?tzjw3jdzemkzxq1

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *