Már megint Izland: Snorri Helgason telet hoz a nyárba

Azért azt leszögezhetjük, hogy izlandi előadókkal annyira mellényúlni nem lehet – persze állítólag nekik is megvan a maguk Fluorja és SP-je -, néhány művész pedig megbízhatóan hozza a tőle megszokott színvonalat. Ilyen Sindri Már Sigfússon is, akinek Sin Fang névvel kiadott új albumáról már írtam nektek. Ő, miközben épp saját albumán dolgozik, producerként közreműködött egy másikban, amit itt mutatok be most a nagyérdeműnek: Snorri Helgason dalszerző-énekes néhány napja megjelent, Winter Sun című albumáról van szó, amelyet jó szívvel ajánlok nyárra is, főleg ebben az októberi időben.

Snorri fizimiskára William Fitzsimmons, Justin Vernon, vagy a Radical Face-es Ben Cooper rokona is lehetne; az izlandi Paul Simonnak és Neil Youngnak is nevezik, nem is ok nélkül, néha pedig egy másik tehetséges izlandi fiatal, Svavar Knútur is az eszünkbe juthat. Folk gyökereiből bátran nyúlogat ide-oda a stílusok között, de azért mindig megmarad benne az a jellegzetes izlandi él, valami letagadhatatlan és jellemző szín a jég és hó földjéről. Snorri oly szerencsésnek mondhatja magát, hogy már 19 éves tudta, minek akarja szentelni az életét (lassan már én is szeretnék ráébredni), ez a valami pedig természetesen a zene. Maga tanult gitározni és énekelni, majd két évvel később összehozta a Sprengjuhöllin nevezetű bandát, amely bár nem működött valami sokáig, azért elég tisztességes sikereket ért el Izlandon, bezsebelt néhány tekintélyes díjat is. Mikor a zenekar darabokra hullott, Snorri szólóban folytatta tovább: I’m Gonna Put My Name On Your Door című, első önálló albuma 2009-ben jelent meg, ezután meg turnézott orrba-szájba, eljutott icipici városokba az isten háta mögé éppúgy, mint Londonba vagy Berlinbe.

Új album pedig ugye most, néhány napja, pontosan július 28-án, és hát ugye így: Sindrivel, és remek izlandi művészek szerepeltetésével: a lemezen itt-ott Mr. Silla énekel, a Hjaltalín-tag Guðmundur Óskar basszusgitározik, a zseniális Sóley pedig zongorázik. (Mikor? Mikor jelenik már meg az a debütalbum, kedves Sóley? Nem bírom már kivárni.) Izland mindenesetre oda meg vissza van a korongért, annyi bizonyos. És hát miért ne lenne? Szerethető gyerek ez a Snorri, igazán.

Az album határozottan érdekes lett, bár tagadhatatlanul vannak gyengepontjai: a Boredom például szerintem tényleg hihetetlenül unalmas, de összességében egy nagyon korrekt és élvezhető korongról beszélünk. A Butcher’s Boy, a Julie, vagy a Winter Sun #2 pedig mit ne mondjak, tökéletes a maga nemében. Nem túl akciódús, hát persze, hogy nem, de ahhoz tökéletes, hogy a nagy hajtásban leülj, és megpihenj mellette kicsit, egy csöppet megmelengesd a lelkedet. És persze néha előkerül a szájharmonika is, ami Bob Dylan óta már a magára valamit is adó folkzenész farzsebében ott lapul. Egy falatnyi Izland ez megint, amely épp úgy jólesik télen, miközben vakít a téli nap, mint az elviselhetetlen nyári hőségben. Vagy épp akkor, ha a hentes fia nem téged szeret.

Snorri honlapján a dalszövegek mellett a gitárakkordokat is megtalálhatjátok: tábortűz mellé éppúgy ideális, mint akkor, ha az eső elől szobába húzódva egy szál gitárral akarod elkápráztatni szíved hölgyét. Én mindenesetre elkáprázódnék teljesen.

A gogoyokon az egész album ingyen meghallgatható.

 

képek forrása: Facebook

3 comments for “Már megint Izland: Snorri Helgason telet hoz a nyárba

  1. A.Turner
    August 4, 2011 at 6:33 pm

    Tényleg kellemes muzsika! Miközben hallgattam a két nótát elkezdtem várni a decembert. :)

  2. September 7, 2011 at 10:46 pm

    Csak engem emlékeztet nagyon-nagyon erre?

    http://www.youtube.com/watch?v=uay79QXCZYU

    • scorba
      September 7, 2011 at 11:43 pm

      hát az akusztikusgitáros-éneklős műfajban nemigen van mit újítani a hangzáson, a dallamvilág is valamennyire adott ha ugye folk gyökerekről beszélünk, ezen belül szerintem igenis van saját egyénisége ezeknek a daloknak, ha engem kérdezel.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *