Ha valakinek azt mondják, nevezzen meg belga zenei fesztiválokat, van egy tippem, hogy kettőnél többet nem igazán mondana senki, jönne a sok Pukkelpopp válasz és a Tomorrowland… de ez a csodálatos ország, Belgium bizony rejt a post-rock szerelmeseinek is egy kis meglepetést, ami nem más, mint a Dunk!Festival. Ezen kis élménybeszámoló szerzője egy elég szerencsés embernek mondhatja magát, hogy egy tulajdonképpen ennyire eldugott dologról tudomást szerzett.
Sajnálhatja, aki nem volt ott tegnap, mert fejleszakítósan jók voltak a koncertek, egy szeretnivaló helyen, a Roham bárban. De szerintem ne csüggedjetek, lesz még ilyen mulatság, ha Milánon múlik! Két görög csapat járja most együtt Európát, hogy egymást és a színteret erősítsék. A Dala Sun hozta jól bevált stoner és sludge hangzást, laza stílusban játszották a kemény és feszes számokat. Itt lehet letölteni az új albumukat, valamint támogatni őket: http://dalasun.org/
Ahogy látom, scorba írt már itt róluk, mégis megkockáztatom, hogy felfrissítsük az emlékezetünket: a Sleepmakeswaves tehát egy ausztrál kvartett, amely 2006-ban indult útjára, hogy „drámai csúcspontokkal tarkított dinamikus, mégis emotív dalokat”, szóval afféle poszt-rockot játsszon. A dolog, úgy tűnik, be is jött nekik, az azóta kiadott 3 EP, valamint a 2011-es stúdiólemez sikere legalábbis erről tanúskodik.
Hat nap múlva újra zúz a God is An Astronaut a Dürer-kertben, ennek örömére elolvashatjátok, mit kell tudni az asztronauta istenről, valamint képeket, diszkográfiát meg egyéb nyalánkságokat prezentálok az ír bandáról.
Felbolydult a világ. Hogy miért? Nem, most nem a líbiai eseményekre gondolok. Az okozója egy egyszerű kis Facebook-link és egy misztikus hangvételű email volt a Sigur Róstól, mindkettőben egy kicsiny filmecske INNI címmel. Mégis mi lehet ez? Új albumot harangozna be? Vagy mit? Mindenki csorgó nyállal ült a gépek előtt (én is), míg végre kiderült, mi is a helyzet.
A trip-hop stílust főképp két bandához lehet kötni, ha az alapköveket tekintjük: az egyik a Massive Attack, a másik a Portishead (és ide tartozik még a Morcheeba is nem mellesleg). A legkorábban a Massive Attack kezdte, a nyolcvanas évek vége felé már kiadták első anyagaikat,ők azok, akik ezen stíluson belül állandóan kísérleteznek, mégis a nyersebb erőt képviselik. A Morcheeba a populárisabb oldalt hozza ezen belül, finomabb muzsikájuk nagyjából ugyanazon a határvonalon mozog.
A poszt-rock megkövetel bizonyos időjárási viszonyokat. Borús, olykor viharos, néha egészen télies klíma kell, hogy átjárja az embert az a sok zizegős gitárcsiszolás és ultragyors pengetés, ezért is volt furcsa időzítés így nyár derekán a Red Sparowes és a Mono koncertje. De semmi gond, e két – a műfaj alapköveinek számító – banda valahogy meghackelte a rendszert, és elhozta az októbert az A38-ra.
Amikor szóba kerül, hogy milyen post-rock koncertek lesznek a közeljövőben, valahogy mindenki rávágja, hogy “Mono!” Tény, na de miért nem említi senki a zseniális Red Sparowes-t? Szóval ezennel bemutatom az egyik kedvenc zenekarom, és elmondom, miért kell Red Sparowes és Mono koncertre jönnötök.
Július 7-én ismét megtisztelt minket a kataklizmatikus philadelphiai banda, a Rosetta. Örök-szerelmeim ezúttal is a szintén tengerentúli City of Ships és a hazai marionette ID társaságában léptek színpadra a Tűzoltó utca 22. alatti Tündérgyár dísztermében. A program óraműpontossággal este 8-kor kezdett, és eleinte pangás jellemezte, az eltelt 2-3 óra azonban teltházzá duzzasztotta a megjelent műértő közönséget. Na elmondom, mi történt a két végpont között, és ez nekem hogy tetszett.
bálvány helyett bárány Buliajánló
Legutóbbi hozzászólások