Ismét a homályból bújt elő számomra a World’s End Girlfriend művésznevet viselő kortárs japán zeneszerző. Pedig nem szabadna meglepetésként érnie a dolognak, a Katsuhiko Maeda által jegyzett tokiói projekt ugyanis immáron 12 éve létezik és adja ki érdekes, kísérletező hangzású, meglehetősen komplex lemezeit.
Régen vártam már annyira új lemezt, magyar lemezt meg aztán talán még sose, mint az új Képzelt Város albumot. Előző nagylemezük, a Mit Nekem elég magasra tette a lécet, élő fellépéseik pedig végképp arról tanúskodtak, hogy egy nagyon fontos együttesről van szó személyükben, akiket lehet szeretni vagy nem szeretni ízléstől függően, de a profi hangszeres (és ének-)tudást, valamint a világviszonylatban is egyedinek mondható, lenyűgöző hangzásvilágot nem lehet nem elismerni. De vajon sikerült-e megfelelniük ezek után az elvárásoknak?
Hölgyeim és Uraim, hadd mutassam be a jövő Izlandjának leghíresebb együttesét! Mert ők azok lesznek, nem azért, mert jobbak, vagy tehetségesebbek, hanem azért, mert fülbemászóbbak, és a többiekkel ellentétben képesek magukat eladni, nem ódzkodnak az ilyesmitől és tudatosan törekednek a sikerre. Példának utóbbira csak annyit mondanék, hogy bár csak néhány éve alakultak, rajongóik Facebookon már most nyolcszor annyian vannak, mint az Agent Frescoéi vagy a Seabearéi.
Nekem a lila a kedvenc színem, és imádom a bölényeket, de ha neked nem, akkor is érdemes meghallgatni ezt a lemezt, mert okoz pár meglepetést! Pár szó a *Shels-ről (vajon úgy ejtik, hogy ‘selsz’? Aki tudja, ne fogja vissza magát!): 2003-ban alapította Mehdi Safa és Tom Harriman a Mahumodo romjain, az ex-zenekaruk egyik EP-jéből vették a nevüket is. Két albumuk van, a 2007-es Sea of the Dying Dhow, és a második, melyről lentebb bővebben is értekezek: a 2011-es Plains of the Purple Buffalo.
Ma azért gyűltünk itt össze, hogy megvitassuk kedvenc albumaim közül az egyik legelborultabbat. CocoRosie-ékat lehet szeretni, lehet gyűlölni, de semmibe venni semmiképp, a 2010-es Grey Oceans című, negyedik nagylemezük pedig egy olyan világot húz fel vékony, szürke palatáblákból, amely mellett érintetlenül elmenni nem lehet.
Most, örömkönnyekkel küszködve az Ólafur Arnalds-koncert híre miatt, úgy döntöttem, hogy előveszek egy másik izlandit, és kicsit odavillogtatom nektek. Myrra Rós először egy csapat papagájnak játszott, azóta azonban hallgatóságának köre jelentősen bővült, zenéje már az emlősökhöz is eljutott, híre pedig már-már átcsapdos a sziget partjain is.
Furcsa egy család a Northcotesoké, és furcsa a világ, amelyben élnek. Mert ezen a helyen éjjelenként hihetetlen dolgok esnek meg, baljóslatúan hajlonganak a régi házak fölé a fák, és egy lány álmában a halállal táncol a folyó sima víztükrén, egy fiú követi, hogy vigyázza lépteit. Különös család, misztikus tragédiák, az 1800-as évek kísértethistóriáinak tejsűrű homálya.
A nyíregyházi Diomede Fuzzdirt legénysége tavaly év végén adott ki egy kislemezt, öt számmal. A Baku László (dob), Daku Sándor (basszusgitár), Iklódi Tamás (gitár, ének) alkotta trió jó úton halad, bár ez a kislemez most olyan felemásra sikerült. Mondom ezt azért, mert bár tele van nagyon jó ötletekkel, a kidolgozás még nem megfelelő, egy kis munka ráfért volna még a dalokra itt-ott.
Zárjuk le 2011et végleg azzal, hogy a tavaly a Facebookon összegyűlt (az előző gyűjteményből kimaradt) ajánlókat összeszedjük itt a siteon is, hogy ne múljanak el nyomtalanul. Vigyázat, hosszú lesz, és ha alaposan követed a fészbukot, akkor persze repost (néhány albumlink kiegészítésével), de érdemes lehet belenézni, nagyon jó zenék rejtőznek itt, ha van időd a kibogarászásukra. Ha pedig még nem lájkoltad a Facebook lapunkat, itt az ideje!
Nem tudom, hogy az amerikai banda esetében beszélhetünk-e még a jelenről, mert semmilyen infó nem utal arra, hogy létezne a zenekar, annyi bizonyos csak, hogy 2009 körül valami szünetféle állt be a zenekar életében, így az egyetlen kiadvány, amibe beleütköztem, ez az ötszámos, 2008-as kiadvány. A gombahegyekben fürdő zene nem más, mint egy pszichedelikus utazás öt állomása, öt, darabkája, öt víziója, valahol a préri peremén, fűcsomók közt heverve. Egy autó nyitott ajtaján megcsillan a vörös Nap, mögüle dől kifelé a zene, a testek könnyűvé válnak, és egy folyékony közegbe hullanak…
bálvány helyett bárány Buliajánló
Legutóbbi hozzászólások