<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:wfw="http://wellformedweb.org/CommentAPI/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	xmlns:sy="http://purl.org/rss/1.0/modules/syndication/"
	xmlns:slash="http://purl.org/rss/1.0/modules/slash/"
	>

<channel>
	<title>Postrock.hu</title>
	<atom:link href="http://postrock.hu/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>http://postrock.hu</link>
	<description></description>
	<lastBuildDate>Sat, 12 May 2012 17:01:21 +0000</lastBuildDate>
	<language>en</language>
	<sy:updatePeriod>hourly</sy:updatePeriod>
	<sy:updateFrequency>1</sy:updateFrequency>
	<generator>http://wordpress.org/?v=3.3.2</generator>
		<item>
		<title>Dunk!Festival​ élménybesz​ámoló</title>
		<link>http://postrock.hu/2012/05/12/dunkfestival_elmenybeszamolo/</link>
		<comments>http://postrock.hu/2012/05/12/dunkfestival_elmenybeszamolo/#comments</comments>
		<pubDate>Sat, 12 May 2012 16:06:08 +0000</pubDate>
		<dc:creator>admin</dc:creator>
				<category><![CDATA[koncert]]></category>

		<guid isPermaLink="false">http://postrock.hu/?p=1497</guid>
		<description><![CDATA[Ha valakinek azt mondj&#225;k, nevezzen meg belga zenei fesztiv&#225;lokat, van egy tippem, hogy kett&#337;n&#233;l t&#246;bbet nem igaz&#225;n mondana senki, jönne a sok Pukkelpopp válasz és a Tomorrowland… de ez a csodálatos ország, Belgium bizony rejt a post-rock szerelmeseinek is egy kis meglepetést, ami nem más, mint a Dunk!Festival. Ezen kis élménybeszámoló szerzője egy elég szerencsés embernek mondhatja magát, hogy egy tulajdonképpen ennyire eldugott dologról tudomást szerzett. Az egész azzal kezdődött, hogy emberünk már a belga Erasmus féléve előtt volt olyan szerencsés, hogy a last.fm és facebook különböző koncertettel kapcsolatos eseményeinek köszönhetően összehaverkodjon egy belga sráccal, akivel élőben először egy Maybeshewill koncerten találkozott, akivel másnap elment egy másik Maybeshewill koncertre, akivel az Explosions in the Skyt is látta… és aki elkezdett áradozni neki a Dunkról. „God is an Astronaut, Junius és Maybeshewill egymás után, másnap pedig Caspian?! Erről nekem tudni kell!” – hangzott a felkiáltás, és már meg is született a terv, hogy a következő évire bizony vissza kell utaznia. Ekkor még nem lehetett tudni, pontosan kik jönnek, de következtetve az előző évi 20 post-rock vagy post-metal zenekarból, nem tűnt olyan rossz ötletnek, pláne, hogy sok más itt nem részletezendő körülmény is a visszatérésre sarkallta emberünket. Hogy jól döntött-e, arról szól [...]]]></description>
		<wfw:commentRss>http://postrock.hu/2012/05/12/dunkfestival_elmenybeszamolo/feed/</wfw:commentRss>
		<slash:comments>0</slash:comments>
		</item>
		<item>
		<title>Villámkritika: Tilbury &#8211; Exorcise</title>
		<link>http://postrock.hu/2012/05/04/villamkritika-tilbury-exorcise/</link>
		<comments>http://postrock.hu/2012/05/04/villamkritika-tilbury-exorcise/#comments</comments>
		<pubDate>Fri, 04 May 2012 07:10:21 +0000</pubDate>
		<dc:creator>Glósóli</dc:creator>
				<category><![CDATA[egyszarvú]]></category>

		<guid isPermaLink="false">http://postrock.hu/?p=1482</guid>
		<description><![CDATA[Úgy tűnik, egy kis ország figyelme jelenleg egyetlen pontra koncentrálódik: úgy tűnik, kaptunk ajándékba még egy izlandi zenekart, amire érdemes odafigyelni. Az izlandi zenei élet a Tilburytől egészen hasra esett, és azt kell mondanom, nem hiába. Ideje egy kicsit több figyelmet szentelnünk nekik és Exorcise című új albumuknak. Az első szelet, amelyet a tortából kaptunk, a Tenderloin című dal volt, és ez elég volt arra, hogy nagy reményeket tápláljunk a májusra beígért album iránt. A Tenderloinnak volt valami retro bája, a finom prüttyögésekből kibújó egyedi hangzásvilág, és egy remek, eddig még nem ismert énekhang. „Is it ready or overdone? I never know.”- kezdődik az út az indiekörhintán, azon a bizonyos izlandi fajtán, és azt kell mondanunk, épp eltalálták a receptet: ízléses, semmiképp sem túlsütött. Igaz ez az egész albumra: nem hibátlan album ez, de valami olyan, amilyet izlandi előadótól még nem hallottunk. Finom, retroérzésvilágú szintetizátorfutamok karolnak bele egy sajátosan izlandi ízű indie folkba. Nem a Sykur erőltetett elektronikája ez, nem az FM Belfast féktelen boldogsága. Valami más, valami igen érdekes. Þormóður Dagsson hangja pedig elképesztően jó, elképesztően illik mindehhez. Hol rejtőzött ez a srác eddig? Hol rejtőztek ezek eddig? Hát Þormóður például a Skakkamanage nevezetű együttesben, Kristinn Evertsson billentyűs a Valdimarban, [...]]]></description>
		<wfw:commentRss>http://postrock.hu/2012/05/04/villamkritika-tilbury-exorcise/feed/</wfw:commentRss>
		<slash:comments>0</slash:comments>
		</item>
		<item>
		<title>Music is our blanket</title>
		<link>http://postrock.hu/2012/05/02/music-is-our-blanket/</link>
		<comments>http://postrock.hu/2012/05/02/music-is-our-blanket/#comments</comments>
		<pubDate>Wed, 02 May 2012 11:42:09 +0000</pubDate>
		<dc:creator>Glósóli</dc:creator>
				<category><![CDATA[egyszarvú]]></category>
		<category><![CDATA[soundkitchen]]></category>

		<guid isPermaLink="false">http://postrock.hu/?p=1467</guid>
		<description><![CDATA[Bár a gazdasági válság alól a koncertszervezők sem tudták kivonni magukat, most végre ismét optimistán nyilatkozhatunk: itt vannak megint, megújulva, frissebben, mint valaha. Zene pedig készülhet konyhában is: egy adag bátorsággal, két kanál elhivatottsággal elkészítve alakulhatott meg egy reményt adó, szimpatikus csapat, a Soundkitchen. Valami történik Budapesten: mintha néhány éves apátiából térne magához a város, és az ember ki sem mehet az utcára úgy, hogy ne találkozna lenyűgöző és pozitív elképzelésekkel. A legszembetűnőbb mindez talán a zenei életben: egy ideje olyan zenekarok, olyan hírességek látogatnak hozzánk, aprócska és immár füstmentes klubjainkba, akik annak idején csak egy-egy fesztiválra néztek be. A budapesti koncertek kínálata természetesen még nem veszi fel a versenyt más európai városokéval, de végre van valami kezdeményezés, valami mozgás és szándék, néhány bizonyíték arra, hogy ami elindult, jó irányba halad. Ennek a küzdelemnek egyik zászlóvivője a Soundkitchen, egy koncertszervező kollektíva, melynek nevével egy ideje úton-útfélen találkozunk. A Soundkitchen ötlete az első koncert megszervezése után formálódott meg: „a Pohoda tragédia után, amikor is egy vihar miatt összedőlt egy sátor, meghaltak emberek, és elmaradt a várva várt Lamb-koncert, elkezdtünk külföldre járni utánuk. Egy idő után gyakorlatilag viccelődésként merült fel, hogy most már jöjjön a Lamb Budapestre, ne mi menjünk már mindig [...]]]></description>
		<wfw:commentRss>http://postrock.hu/2012/05/02/music-is-our-blanket/feed/</wfw:commentRss>
		<slash:comments>2</slash:comments>
		</item>
		<item>
		<title>Interjú: Sleepmakeswaves</title>
		<link>http://postrock.hu/2012/05/01/interju-sleepmakeswaves/</link>
		<comments>http://postrock.hu/2012/05/01/interju-sleepmakeswaves/#comments</comments>
		<pubDate>Tue, 01 May 2012 11:01:03 +0000</pubDate>
		<dc:creator>scorba</dc:creator>
				<category><![CDATA[interjú]]></category>
		<category><![CDATA[zenekar]]></category>

		<guid isPermaLink="false">http://postrock.hu/?p=1426</guid>
		<description><![CDATA[Az &#225;prilis 22-ei Sleepmakeswaves koncert el&#337;tt ny&#237;lt lehet&#337;s&#233;g&#252;nk a Horizon Music j&#243;volt&#225;b&#243;l interj&#250;t k&#233;szíten&#252;nk az egy&#252;ttessel. A zenekart Otto Wicks-Green k&#233;pviselte, vele besz&#233;lgett&#252;nk mindenf&#233;l&#233;r&#337;l, amint azt a Tov&#225;bb m&#246;g&#246;tt olvashatj&#225;tok. Először is, köszönjük, hogy elkészíthetjük ezt az interjút. Nagyon szívesen. Igazán izgalmas, hogy itt lehetünk Magyarországon. Részünkről a szerencse, hogy láthatunk titeket! Elég messziről jöttetek. Milyen volt eddig a turné? Milyen különbségeket látsz az ausztrál, amerikai és európai fellépések közt? Eddig csak remek élményeink voltak. Otthon nagyon sok együttes közül csak az egyik vagyunk, még fel kell építenünk a hírnevünket, amihez sok türelem kell. Itt Európában elképesztő vendégszeretettel fogadtak minket mindenhol, talán ez a legnagyobb különbség. Ausztráliában és Amerikában nem kivételeznek különösebben a zenészekkel, csak annyit mondanak, hogy &#8220;Jól van, ott a színpad, foglaljátok el magatokat&#8221;, itt viszont azzal kezdik, hogy &#8220;Á, ti vagytok az együttes? Egyetek valamit! Van hol aludnotok? Hogyan segíthetnénk hogy otthon érezzétek magatokat?&#8221; Lenyűgöző ez a barátságosság, tényleg, szóhoz se jutunk, nagyon le vagyunk kötelezve. De ugyanakkor nagyon fura is, hogy felébredünk, és azt se tudjuk, melyik országban vagyunk! Ausztráliában 600 kilóméter vezetés után még mindig ugyanabban az államban lennénk, itt meg már más nyelven beszélnek! Ez nagyon szokatlan számunkra. Eleinte próbáltunk megtanulni pár szót, franciául [...]]]></description>
		<wfw:commentRss>http://postrock.hu/2012/05/01/interju-sleepmakeswaves/feed/</wfw:commentRss>
		<slash:comments>0</slash:comments>
		</item>
		<item>
		<title>Fields of Locust, Dala Sun, Twin Cobra @Roham bár 2012.04.24</title>
		<link>http://postrock.hu/2012/04/25/fields-of-locusts-dala-sun-twin-cobra-roham-bar-2012-04-24/</link>
		<comments>http://postrock.hu/2012/04/25/fields-of-locusts-dala-sun-twin-cobra-roham-bar-2012-04-24/#comments</comments>
		<pubDate>Wed, 25 Apr 2012 14:45:40 +0000</pubDate>
		<dc:creator>flyingbride</dc:creator>
				<category><![CDATA[koncert]]></category>
		<category><![CDATA[dala sun]]></category>
		<category><![CDATA[fields of locust]]></category>
		<category><![CDATA[görög]]></category>
		<category><![CDATA[post-metal]]></category>
		<category><![CDATA[sludge]]></category>
		<category><![CDATA[stoner]]></category>

		<guid isPermaLink="false">http://postrock.hu/?p=1412</guid>
		<description><![CDATA[Sajnálhatja, aki nem volt ott tegnap, mert fejleszakítósan jók voltak a koncertek, egy szeretnivaló helyen, a Roham bárban. De szerintem ne csüggedjetek, lesz még ilyen mulatság, ha Milánon múlik! Két görög csapat járja most együtt Európát, hogy egymást és a színteret erősítsék. A Dala Sun hozta jól bevált stoner és sludge hangzást, laza stílusban játszották a kemény és feszes számokat. Itt lehet letölteni az új albumukat, valamint támogatni őket: http://dalasun.org/ A Fields of the Locust volt számomra az est fénypontja: nem annyira ismertem őket, most olvasom azt is, hogy (többek közt) a Rosettához hasonlították őket. Élőben mindenesetre nagyon odatették magukat, azonnal a szívembe lopták magukat poszt-metal és doom keverék zenéjükkel. Nagyon mélyről áramlott az őserő, amit zenébe ültettek át, hogy valami olyasmit fejezzenek ki vele, hogy szenvedés nélkül nincs is boldogság. Itt van a blogjuk: http://fieldsoflocust.blogspot.com/ Hagyjuk is a pátoszt, inkább hallgassátok meg ezt a számot, és nézzétek meg, hogyan is néztek ki a koncertek. http://www.youtube.com/watch?v=faZJHedL-20]]></description>
		<wfw:commentRss>http://postrock.hu/2012/04/25/fields-of-locusts-dala-sun-twin-cobra-roham-bar-2012-04-24/feed/</wfw:commentRss>
		<slash:comments>0</slash:comments>
		</item>
		<item>
		<title>Csak egy kis „szokásos” japán borulás</title>
		<link>http://postrock.hu/2012/04/17/csak-egy-kis-%e2%80%9eszokasos-japan-borulas/</link>
		<comments>http://postrock.hu/2012/04/17/csak-egy-kis-%e2%80%9eszokasos-japan-borulas/#comments</comments>
		<pubDate>Tue, 17 Apr 2012 17:52:38 +0000</pubDate>
		<dc:creator>leaspace</dc:creator>
				<category><![CDATA[lemez]]></category>
		<category><![CDATA[zenekar]]></category>
		<category><![CDATA[elektronika]]></category>
		<category><![CDATA[japán]]></category>
		<category><![CDATA[jazz]]></category>
		<category><![CDATA[klasszikus]]></category>
		<category><![CDATA[poszt-rock]]></category>
		<category><![CDATA[triphop]]></category>
		<category><![CDATA[world's end girlfriend]]></category>

		<guid isPermaLink="false">http://postrock.hu/?p=1400</guid>
		<description><![CDATA[Ism&#233;t a hom&#225;lyb&#243;l b&#250;jt el&#337; sz&#225;momra a World’s End Girlfriend m&#369;v&#233;sznevet visel&#337; kort&#225;rs jap&#225;n zeneszerz&#337;. Pedig nem szabadna meglepet&#233;sk&#233;nt &#233;rnie a dolognak, a Katsuhiko Maeda &#225;ltal jegyzett tokiói projekt ugyanis immáron 12 éve létezik és adja ki érdekes, kísérletező hangzású, meglehetősen komplex lemezeit. Zaj, avantgard jazz, poszt-rock, triphop, idm, elektronika, experimentális klasszikus zene. Nagyjából ezek a kategóriák jutnak eszembe a 2007-ben, a Virgin Babylon Records gondozásában napvilágot látott Hurtbreak Wonderland című lemez hallgatása közben. Ez a tíz számos anyag csak egy a számos megjelenése közül, Katsuhiko ugyanis gyerekkora óta zenél, több száz darab került ki kezei közül, saját koncepcióin túl például több film soundtrackjének is elkészítését is vállalta. A tételek gitár és szintetizátor-alapokon nyugszanak, amelyhez a számítógép szolgáltatja a ritmust (egészen az idm-breakcore zakatolásig), valamint további hangszer-, zaj- és hangmintákat használ fel. Ezek összessége néha kicsit idegen a fülnek, a dalok van, hogy disszonánsan, kaotikusan csengenek (pl. a Dance for Borderline Miscanthus), máskor az erotikus filmek aláfestőzenéit idéző,egészen tinglitangli fúvósdallamokba kortárs klasszikus zene keveredik. És mindeközben bőven poszt-rock marad. A modern szövetű zenék egy újabb fajtáját hívta életre így a World’s End Girlfriend, ami bár a japán viszonylatokhoz képest majdhogynem átlagosnak tekinthető, európaiként tartogathat számunkra némi meglepetést. fotó: last.fm honlap]]></description>
		<wfw:commentRss>http://postrock.hu/2012/04/17/csak-egy-kis-%e2%80%9eszokasos-japan-borulas/feed/</wfw:commentRss>
		<slash:comments>0</slash:comments>
		</item>
		<item>
		<title>Sleepmakeswaves – Poszt-rock a déli féltekéről</title>
		<link>http://postrock.hu/2012/04/16/sleepmakeswaves-poszt-rock-a-deli-feltekerol/</link>
		<comments>http://postrock.hu/2012/04/16/sleepmakeswaves-poszt-rock-a-deli-feltekerol/#comments</comments>
		<pubDate>Mon, 16 Apr 2012 21:10:18 +0000</pubDate>
		<dc:creator>leaspace</dc:creator>
				<category><![CDATA[hír]]></category>
		<category><![CDATA[koncert]]></category>
		<category><![CDATA[zenekar]]></category>
		<category><![CDATA[elektronika]]></category>
		<category><![CDATA[metal]]></category>
		<category><![CDATA[poszt-rock]]></category>
		<category><![CDATA[sleepmakeswaves]]></category>
		<category><![CDATA[sonar]]></category>

		<guid isPermaLink="false">http://postrock.hu/?p=1387</guid>
		<description><![CDATA[Ahogy látom, scorba írt már itt róluk, mégis megkockáztatom, hogy felfrissítsük az emlékezetünket: a Sleepmakeswaves tehát egy ausztrál kvartett, amely 2006-ban indult útjára, hogy „drámai csúcspontokkal tarkított dinamikus, mégis emotív dalokat”, szóval afféle poszt-rockot játsszon. A dolog, úgy tűnik, be is jött nekik, az azóta kiadott 3 EP, valamint a 2011-es stúdiólemez sikere legalábbis erről tanúskodik. Az …and so we destroyed everything című album ugyanis 1 héttel a megjelenését követően eladási csúcsokat döngetett a Bandcampen, és a szigetországban is meglehetősen nagy példányszámban kelt el. A zenekar népszerűségét mutatja, hogy több nagy név támogatását élvezik: játszottak a Mono, a Russian Circles, a Pelican vagy a Boris előtt is, de az év vége felé a Karnivool előzenekaraként járják majd az országot. Most viszont egymaguk vették a nyakukba a világot, és miután végigturnézták az angolszász vidékeket, Európán a sor. Ha hihetünk a facebook-os ajánlásnak, teltházas koncertekkel hasítottak az ottani klubélet egén. De miben rejlik a sikerük? A SMW hasonló elemeket használ fel, mint a legtöbb stílusbeli zenekar: tehát instrumentális, megfontoltan építkező, tömött, néha picit giccses (de ez a dolog bensője, nem kell rajta megrökönyödni) elemekből építi fel dalait. Ők pedig még kicsit tupíroznak is a dolgokon. Egyrészt, bár ők maguk progresszív rockként definiálják [...]]]></description>
		<wfw:commentRss>http://postrock.hu/2012/04/16/sleepmakeswaves-poszt-rock-a-deli-feltekerol/feed/</wfw:commentRss>
		<slash:comments>0</slash:comments>
		</item>
		<item>
		<title>Képzelt Város &#8211; Hélium (lemezkritika)</title>
		<link>http://postrock.hu/2012/04/11/kepzelt-varos-helium-lemezkritika/</link>
		<comments>http://postrock.hu/2012/04/11/kepzelt-varos-helium-lemezkritika/#comments</comments>
		<pubDate>Wed, 11 Apr 2012 07:27:04 +0000</pubDate>
		<dc:creator>scorba</dc:creator>
				<category><![CDATA[lemez]]></category>
		<category><![CDATA[képzelt város]]></category>

		<guid isPermaLink="false">http://postrock.hu/?p=1309</guid>
		<description><![CDATA[R&#233;gen v&#225;rtam m&#225;r annyira &#250;j lemezt, magyar lemezt meg azt&#225;n tal&#225;n m&#233;g sose, mint az &#250;j K&#233;pzelt V&#225;ros albumot. Előző nagylemezük, a Mit Nekem elég magasra tette a lécet, élő fellépéseik pedig végképp arról tanúskodtak, hogy egy nagyon fontos együttesről van szó személyükben, akiket lehet szeretni vagy nem szeretni ízléstől függően, de a profi hangszeres (és ének-)tudást, valamint a világviszonylatban is egyedinek mondható, lenyűgöző hangzásvilágot nem lehet nem elismerni. De vajon sikerült-e megfelelniük ezek után az elvárásoknak? Erre a kérdésre mindenki maga megadhatja saját válaszát, ha ellátogat az együttes hivatalos weboldalára, ahol a Héliumot akár ingyen is le lehet tölteni, ami a műfajban már-már szokásosnak mondható, de akkor is egy nagyon nagylelkű gesztus. Ha valaki mégis támogatással fejezné ki tetszését, arra is van lehetősége a Bandcampen. De itt van SoundCloudon is, klikkeljen a Playre bátran, aki még nem hallotta. Ami az én véleményemet illeti, azt kifejtem itt alatta. Hogy a Mit Nekemhez hasonlítsam, be kell vallanom, hogy bár azt a lemezt is nagyon kellemes volt hallgatni, az én figyelmemet valahogy mindig elveszítette valahol a játékidő második felében (a kiemelkedő Hercules kivételével), ezzel szemben a Héliummal ilyen gondom nem volt, néhány múló perctől eltekintve végig lekötöttek a karakteres, fülbemászó dalok. Hogy [...]]]></description>
		<wfw:commentRss>http://postrock.hu/2012/04/11/kepzelt-varos-helium-lemezkritika/feed/</wfw:commentRss>
		<slash:comments>0</slash:comments>
		</item>
		<item>
		<title>Szörnyek és emberek: addiktív fenevadak Izlandról</title>
		<link>http://postrock.hu/2012/04/08/szornyek-es-emberek-addiktiv-fenevadak-izlandrol/</link>
		<comments>http://postrock.hu/2012/04/08/szornyek-es-emberek-addiktiv-fenevadak-izlandrol/#comments</comments>
		<pubDate>Sun, 08 Apr 2012 20:12:14 +0000</pubDate>
		<dc:creator>Glósóli</dc:creator>
				<category><![CDATA[egyszarvú]]></category>
		<category><![CDATA[lemez]]></category>
		<category><![CDATA[zenekar]]></category>
		<category><![CDATA[izland]]></category>
		<category><![CDATA[my head is an animal]]></category>
		<category><![CDATA[of monsters and men]]></category>

		<guid isPermaLink="false">http://postrock.hu/?p=1287</guid>
		<description><![CDATA[Hölgyeim és Uraim, hadd mutassam be a jövő Izlandjának leghíresebb együttesét! Mert ők azok lesznek, nem azért, mert jobbak, vagy tehetségesebbek, hanem azért, mert fülbemászóbbak, és a többiekkel ellentétben képesek magukat eladni, nem ódzkodnak az ilyesmitől és tudatosan törekednek a sikerre. Példának utóbbira csak annyit mondanék, hogy bár csak néhány éve alakultak, rajongóik Facebookon már most nyolcszor annyian vannak, mint az Agent Frescoéi vagy a Seabearéi. A sztori 2010-ben kezdődött, amikor is megnyerték a Músiktilraunirt (sok remek együttes történetét kezdhetnénk ezzel), és ezzel biztos helyet szereztek az Iceland Airwavesre. Kis idő kellett csak hozzá, hogy Little Talks című számuk meghódítsa a szigetet és a nyár slágere legyen. Ez a dal akkorát robbant, hogy valahogy mindenki meghallotta: mintha a Mumford &#38; Sons állt volna össze a Florence and the Machine-nel, aztán jöttek a KEXP felvételei, és az emberek nem tudják nem megszeretni a hat fiatalt, akik egy kis nappaliban kucorognak, és akikről süt, hogy imádnak zenélni, és nem mellesleg: jól is csinálják. Az Of Monsters and Men nyilvánvalóan szereti Steinbecket, és ha másért nem, én már ezért kedvelném őket. Bár ez mostanában mintha kezdene „menő” lenni: A Mumford &#38; Sons Sigh No More című albumát például keresztül-kasul szelik a Steinbeck utalások. [...]]]></description>
		<wfw:commentRss>http://postrock.hu/2012/04/08/szornyek-es-emberek-addiktiv-fenevadak-izlandrol/feed/</wfw:commentRss>
		<slash:comments>0</slash:comments>
		</item>
		<item>
		<title>Látomáskeresés lila bölényekkel</title>
		<link>http://postrock.hu/2012/04/07/latomaskereses-lila-bolenyekkel/</link>
		<comments>http://postrock.hu/2012/04/07/latomaskereses-lila-bolenyekkel/#comments</comments>
		<pubDate>Sat, 07 Apr 2012 12:49:18 +0000</pubDate>
		<dc:creator>flyingbride</dc:creator>
				<category><![CDATA[egyszarvú]]></category>
		<category><![CDATA[lemez]]></category>
		<category><![CDATA[shels]]></category>

		<guid isPermaLink="false">http://postrock.hu/?p=1267</guid>
		<description><![CDATA[Nekem a lila a kedvenc színem, és imádom a bölényeket, de ha neked nem, akkor is érdemes meghallgatni ezt a lemezt, mert okoz pár meglepetést! Pár szó a *Shels-ről (vajon úgy ejtik, hogy ‘selsz’? Aki tudja, ne fogja vissza magát!): 2003-ban alapította Mehdi Safa és Tom Harriman a Mahumodo romjain, az ex-zenekaruk egyik EP-jéből vették a nevüket is. Két albumuk van, a 2007-es Sea of the Dying Dhow, és a második, melyről lentebb bővebben is értekezek: a 2011-es Plains of the Purple Buffalo. Nem egy friss cucc, oké, azért írok mégis róla, mert nagyon érdekesnek találom, ahogy az éteri, izlandias éneket és hangszerelést váltogatják a keményebb, poszt-metálosabb részekkel. Valamint meg kell említeni, hogy nem félnek fúvósokat (trombitát használni), nekem ez imponál. Meg mennyire jó már a borítója: Az első szám, a Journey To The Plains éteri és dudorászós, de azonnal ellensúlyozzák is az igazi posztmetálos üvöltéssel. Valamiért ez a szám egyékbént nekem kicsit ázsiai hangulatú is, ez egyébként többször visszatér a lemez során. A Plains of the Purple Buffalo első része szöges ellentéte a másodiknak, az első szinte liftzene, a második pedig egy arconcsapás (biztos akkor jönnek a bölények). Ez utóbbi egyébként a közepétől kezdve egy valódi kis himnusz, itt [...]]]></description>
		<wfw:commentRss>http://postrock.hu/2012/04/07/latomaskereses-lila-bolenyekkel/feed/</wfw:commentRss>
		<slash:comments>2</slash:comments>
		</item>
	</channel>
</rss>

