Mivel vészesen közelednek a hűvösebb évszakok, a hangulat is más, hidegebb zenéket kíván. Ilyen szempontból nálam Jóhann Jóhannsson az egyik favorit, az izlandi zeneszerző, aki északiaktól megszokott elborult csoda-félék segítségével ad hozzáadott értéket a világhoz. Ebben a posztban az Englabörn című zseniális lemezt szeretném promotálni nektek.
A most következő két „banda” egyszerre került a látókörömbe, valamikor 4-5 évvel ezelőtt. Valószínűleg ez is egy oka, hogy mindig egy kalap alá vettem őket, valahogy kölcsönösen felidézik egymást. Sőt, néha keverem is a kettőt, mivel hasonlóságuk másik gyökere a már-már “izlandi” hangzásuk. De nem, ők nem izlandiak, csak egyszerre játszanak kicsit álmos ambientet, és vidám posztrockot. Hölgyeim és Uraim, a Saxon Shore és a The Album Leaf következik.
Amikor szóba kerül, hogy milyen post-rock koncertek lesznek a közeljövőben, valahogy mindenki rávágja, hogy “Mono!” Tény, na de miért nem említi senki a zseniális Red Sparowes-t? Szóval ezennel bemutatom az egyik kedvenc zenekarom, és elmondom, miért kell Red Sparowes és Mono koncertre jönnötök.
bálvány helyett bárány Buliajánló
Legutóbbi hozzászólások