A most következő két „banda” egyszerre került a látókörömbe, valamikor 4-5 évvel ezelőtt. Valószínűleg ez is egy oka, hogy mindig egy kalap alá vettem őket, valahogy kölcsönösen felidézik egymást. Sőt, néha keverem is a kettőt, mivel hasonlóságuk másik gyökere a már-már “izlandi” hangzásuk. De nem, ők nem izlandiak, csak egyszerre játszanak kicsit álmos ambientet, és vidám posztrockot. Hölgyeim és Uraim, a Saxon Shore és a The Album Leaf következik.
Mostanában úgy alakul, hogy nem a műfaj legalapvetőbb előadóit hallgatom, inkább olyan nyugodalmas zenéket, amik hipnotizálnak, álomba ringatnak. Ezzel persze semmi gond nincsen, és persze itt is elférnek ők, de ha már így alakul, írok pár sort nektek is. A Grouperről van szó, egy lányról, aki valósággal eltűntet, a maga lágy dallamú, zizegős ambient/drone/shoegaze-világában. Az apropó pedig, amiért őt választottam, nem más, mint az időjárás. Szerintem tökéletes aláfestőzenéje egy hanyatló nyári hétvégének.
Egyszer volt, hol nem, élt egy tipikusan északi arcú, de új-mexikói Brandon Bethancourt nevű fiú, aki gondolt egyet, és télvíz idején kiköltözött Alaszkába. Na látjátok. Kis lakókocsija bugyraiban figyelte az északi zord hideget, közben pedig zenét komponált. Persze hogy szépet, figyelem, shoegaze-elektro lemezek következnek mostan.
bálvány helyett bárány Buliajánló
Legutóbbi hozzászólások