Majd’ öt évnek kellett eltelnie eddig a pillanatig: addig, hogy Sóley Stefánsdóttir, az izlandi csodalány, aki a Seabear tagjaként már keresztül-kasul bejárta a világot, és csak olykor-olykor dudorászott bele a dalokba, valami csoda folytán húszas éveinek közepén rádöbbenjen, hogy ő bizony szólóénekesként is megállja a helyét, ha arról van szó. Először jött a sokkolóan jó Theater Island című EP, majd tessék, 2011 őszére itt tartunk: saját nagylemez, turné a Sin Fang oldalán.
Bár nekünk nagyon furcsák, kiejthetetlenek és megjegyezhetetlenek az izlandi nevek, egyet azért mindenképpen érdemes valahogy megtanulni: Sindri Már Sigfússon nevét. Ismerős valahonnan? Hát az könnyen lehet: a Seabear nevezetű izlandi formáció álmodozó hangú-álmodozó szemű énekese azok közé tartozik, akik nem tudnak megülni a fenekükön hosszabb ideig: mikor már a Seabear nem volt elég, elindította saját szólóprojektjét is (a szintén Seabear tag Sóley-hez hasonlóan, akinek eddig megjelent kislemeze szintén megér egy misét). Sindri a Sin Fang Bous név alatt robbant be közénk első, Clangour című lemezével, majd az év elején dobta nevéből a Boust, és újabb dalokkal kényeztetett minket.
bálvány helyett bárány Buliajánló
Legutóbbi hozzászólások