Ismét a homályból bújt elő számomra a World’s End Girlfriend művésznevet viselő kortárs japán zeneszerző. Pedig nem szabadna meglepetésként érnie a dolognak, a Katsuhiko Maeda által jegyzett tokiói projekt ugyanis immáron 12 éve létezik és adja ki érdekes, kísérletező hangzású, meglehetősen komplex lemezeit.
A postrock.hu-s pályafutásomat mindjárt egy triphop/ drum’n’bass/ ambient alapú cikkel kezdeném, mert így stílusos, mert úgyis MINDEN posztrock, és mert aki a jó bort nem veti meg, a pálinkát attól még szeretheti. Az alany pedig nem más, mint Talvin Singh, az indiai-nyugati zene találkozópontjának egy neves alakja, aki megjárta Björköt-Madonnát, de Mike Pattont is, dolgozott már mindenféle érdemes művésszel, és mi tagadás, én értem, hogy miért. Kötelességem tehát, hogy tudassam ezt a világgal.
Hát nem igazán a post rock stílusba illeszkedik be ez a nyolcvanas években alakult elektronikus/ trip-hop/ jazz keverék banda Bristolból, de azt hiszem, bátran mondhatom, hogy hatással bírtak más zenei stílusok formálódására is, de legalábbis olyan zenei közeget sikerült megvalósítaniuk, ami egyedi, ahogyan ez elmondható a Portishead vagy az Ulver munkásságáról többek között.Az elmúlt bő húsz év bizonyította ezt elsősorban, az ez alatt megjelent anyagok, a koncertek, az amit leraktak az asztalra: 1988-ban az „Any Love” kislemezzel indítva pályafutásuk a tavalyi lemezig öt nagylemezt, tizennyolc kislemezt, egy kislemez gyűjteményt és egy filmzenei albumot adtak ki.
bálvány helyett bárány Buliajánló
Legutóbbi hozzászólások